Adamikné Jászó Anna

Kiss Gábor |

A napokban jelent meg Adamikné Jászó Annának Jókai novellái című könyve a Tinta Könyvkiadó gondozásában. A kötetnek aktualitást ad, hogy jövőre, 2025. február 18-án ünnepeljük a legnagyobb magyar regényíró születésének kétszázadik évfordulóját. Ebből az alkalomból beszélgetett a szerzővel Kiss Gábor, a kiadó főszerkesztője.

Mikor ismerkedett meg Jókaival? Gyerekként, iskolásként melyik regénye tetszett? Emlékszik, mit olvasott tőle először?
Adamikné Jászó Anna: Csak arra emlékszem, hogy diákkoromban olvastam a regényeit, de arra nem, hogy mit olvastam tőle először. Szerettem A kőszívű ember fiait, a Fekete gyémántokat, de első számú kedvencem a Kárpáthy Zoltán volt…

Miért voltak Jókai regényei igen népszerűek már a megjelenésükkor?
Mert cselekményesek voltak, és felölelték az egész magyar történelmet, bennük megjelent minden magyar táj. „Mind a novellákban, mind a regényekben benne van az egész magyar múlt, minden hazai táj, mély emberismeret, s mindez változatos, máig modern stílusban” – írtam az előszóban. És lélektani hatásuk is volt: a szabadságharc utáni novellásköteteivel az egész nemzetet vigasztalta.

Mi lehet az oka, hogy napjainkra a fiatalok már nem szívesen olvasnak Jókait? Ebben közre játszhat a közoktatás is?
Nem tudom, hogy egyáltalán olvasnak-e a fiatalok, de mindenféle külföldről behozott lektűrt valószínűleg olvasnak. A közoktatás mindenképpen szerepet játszik Jókai lekicsinylésében: a sok fanyalgó kritika beszivárgott a tanárok agyába. Bevallom, az enyémbe is, amikor gimnáziumban tanítottam; sajnos felületesen bántam Jókaival. A novellista Jávor Ottó volt a tanfelügyelőnk, meg is rótt érte. Ez 1966 és 1975 között volt valamikor, csaknem ötven évvel ezelőtt. Azután pótoltam mulasztásomat, s 2016-ban publikáltam Jókai és a retorika című könyvemet. Ehhez viszont végigolvastam a regényeket.

Valójában alig ismerjük Jókai novelláit. A nagy regények mintha elvették volna a levegőt az elbeszélések, rövidebb regények elől. Egyáltalán: mekkora a novella rész az életműben?
Bevallom, korábban én sem ismertem Jókai novelláit. Nagyon sokat írt, jóval több mint fél ezret. A Bach-korszakban, vagyis az 1850-es években nagyon sok regény és novella született különböző szerzők tollából. Jókai művei ennek körülbelül tíz százalékát teszik ki. Novelláinak összterjedelme ugyanannyi, mintha a nagy regényeit tennénk egymás mellé. A kötetemben nagyjából 550 rövidebb írását mutatom be, de nem állítom, hogy az összeset felkutattam. Az is lehet, hogy lappang még néhány a különféle korabeli folyóiratokban. Különösen sok elbeszélése született az ötvenes és a hatvanas években. A hetvenes években viszont nagyon sok regényt publikált, talán ezért csökkenhetett a rövidebb műfajba tartozók száma.

Gondolom, a regényírás szüneteiben, talán pihenésként születtek ezek az elbeszélések. 
Lehetséges, de a megjelenések idejét is összevetve látható, hogy folyamatosan kapott megrendeléseket. Tudjuk (más íróknak is hasonló volt az alkotói módszere), hogy az ígért írást rendszerint lapzárta előtt, az utolsó pillanatban küldte el. Arany Jánosnak is tett ígéretet, de egyre csak halogatta. Erre a költő írt hozzá egy (évődően szemrehányó) verset 1861 augusztusában. Erre végre megszületett az Egy szegény asszony története.

Jókai melyik írói korszakára voltak különösen jellemzők a novellák?
A Bach-korszakban, tehát a szabadságharc leverése utáni évtizedben nagyon sok rövidebb írást publikált, 230-at. A Forradalmi és csataképek, valamint az Egy bujdosó naplója című novellafüzérek célja a nemzet vigasztalása volt. Ezzel párhuzamosan, de még inkább utána változatos témájú és stílusú novellái születtek: ókori, egzotikus, török, orosz-török, erdélyi, magyar őstörténeti, történelmi és jelenkori témájúak.

A magyar irodalomban mintha az elbeszélések háttérbe szorulnának a versek és a regények mellett. Pedig szép számmal vannak nagy magyar novellisták. Közülük kiket kedvel?
Nagyon szeretem Gárdonyi, Mikszáth, Móricz, Németh László, Jókai Anna elbeszéléseit, gimnáziumi tanár koromban tanítottam is őket. Izgalmasak manapság kárpátaljai Berniczky Éva e műfajba tartozó művei, s persze ne feledkezzünk meg Sánta Ferencről és Sütő Andrásról.

Mik adják Jókainál az írások karakterét? Mert regényeit a hosszú leíró részek jellemzik.
Nem lehet egyetlen válaszra szorítkozni. A huszadik századi szakirodalom a klasszikus novellák mellett megkülönböztet balladai, leíró, mozaikos szerkezetű és még sokféle típust. Ezek – csodák csodája – mind fellelhetők Jókainál. De foglalkozni kell a műnem meghatározásával is. Én Juhász Gyula meghatározását tartom a leghitelesebbnek: a regény az egész élet, a novella pedig az élet egy szelete. Ez lefedi a sok-sok változatos témát és stílust.

• Olvass bele!

Hogyan választotta ki a kötetben bemutatott és elemzett írásokat?
Talán szokatlan, hogy egy tanulmánykötetben közlöm a novellák szövegeit is, de így legalább elérhetők, kéznél vannak. A közölt elbeszélések rövidek, és közzétételükben a változatosságra törekedtem. Az ókori-római témájú Faustina problematikája modern, mondhatjuk, hogy örök: hogyan építik az „elitek” az imázst. Az utolsó csatár a mohácsi csata után játszódik, csakhogy Jókai egy szabadságharcos küzdelmet helyezett a múltba. A Melyiket a kilenc közül megható karácsonyi történet, talán ma is sokan ismerik (bár unokáim sosem hallottak róla – ennyit az iskoláról).
Az elemzett novellák között vannak nagyon hosszúak, olyankor meg kellett elégednem a zanzás ismertetésükkel és az elemzésükkel. Ilyen például a Shirin, A sérthetetlen, A Kardvas és a Villám, a Mégsem lesz belőle tekintetes asszony. Változatos darabok: egy ókori perzsa szerelmi történet, egy vén orosz katona meséje, egy mongol–török összecsapás, a debreceni hentesek élete és túlélése a történelem zivatarában – ezekkel a tartalmi és stílusbeli különbségekre akartam rámutatni.

Milyen szempontok szerint elemez egy novellát?
A retorikai elemzés szempontjai szerint: milyen a retorikai szituáció és a mű hatása, a szerkezet, az érvelés, a stílus, az előadásmód. Ezeket ismertetem a bevezetésben. A retorikában benne van a stílus, és újdonsága a könyvnek, hogy rámutatok: Jókai bravúrosan alkalmazza az alakzatokat, vagyis a stílushatást keltő eszközöket. Fontos lenne, hogy a tanárok felhívják erre a figyelmet, s foglalkozzanak a stilisztikai alakzatokkal. Mindjárt nem lesznek unalmasak a tájleírások. Babits már régen felhívta a figyelmet a stilisztika tanításának fontosságára Irodalmi nevelés című esszéjében, és a mondanivalója ma is aktuális. És hadd fűzzem hozzá: jómagam is szerkesztettem két jól hasznosítható könyvecskét: a Stilisztikai kisszótárt meg a Retorikai kisszótárt.

Mit gondol, sikerül felhívnia a figyelmet az írónak erre az oldalára? Divatba jöhetnek Jókai novellái? Talán a mai kor embere jobban tud időt szakítani a rövidebb irodalmi alkotásokra.
Nagyon reménykedem. Az általános iskolai kötelező olvasmány jelenleg éppen egy novella, A nagyenyedi két fűzfa. Talán a magyartanárok felolvasnak mellé még néhány rövidebb írást (ha egyáltalán szeretnek még felolvasni). Erre nagyon alkalmasak azok, amelyeket a kötetben tettem közzé. Tudom, hogy sértődést válthat ki, de szerintem az irodalomtörténészek nagyon furcsák: azt hiszik, hogy akkor korszerűek, ha leszólják Jókait. A közelmúltban az egyik tévécsatornán (kulturális műsorban!) egy fiatalabb irodalomtörténész örvendezve jelentette ki, hogy Jókai kikerült az első tíz olvasott író közül. Én szomorkodtam.
Hadd mondjam el egy amerikai élményemet. ’87-ben Fulbright-professzor voltam az Egyesült Államokban. Összegyűjtöttem magyar regények angol fordításait, s kiosztottam őket a csoportnak. Egy hét múlva az egyik lány felállt, s lelkesen mondta, hogy ő még ilyen jó regényt (Szegény gazdagok) nem olvasott. Ezután az egész társaság falta a Jókai-könyveket. Persze, mert nem kaptak előtte „divatos” fanyalgó felvezetést.

Kinek lehet hasznos a Jókai-írások új szempontú megközelítése?
Mindenképpen a magyartanároknak, de az irodalomtörténészeknek is. Végül is a legnagyobb magyar író életművének ismerete egészül ki. Itt említem meg, hogy Jókai az egész világon ismert és kedvelt író volt. Állítólag 27 nyelvre vannak lefordítva a művei, s egyik novellájának van burmai fordítása is. Mikor annak idején megjelent egy új elbeszélése, a fordítók és a külföldi kiadók azonnal lecsaptak rá. Mutassanak nekem egy ilyen mai életművet!
Hadd említsek meg itt is egy érdekességet. A láthatatlan csillag című novellájának „főhőse” egy ismeretlen égitest. Negyven évvel később angol csillagászok fedeztek fel egy csillagot, ami pontosan megfelelt Jókai leírásának. Levélben küldték a kérdést az írónak: vajon honnan tudott a létezéséről. Jókai csupán a megérzésére hivatkozott. De ebben az igazán érdekes az, hogy az angol csillagászok olvastak Jókai-novellát… Furcsák vagyunk. Örülhetnénk, büszkék lehetnénk, hogy van egy világszerte ismert írónk, ehelyett leszóljuk. Ki érti ezt?

Adamikné Jászó Anna: Jókai novellái.
Retorikai elemzésekkel
Segédkönyvek a nyelvészet tanulmányozásához
Tinta Kiadó, Budapest, 2024
310 oldal, teljes bolti ár 4990 Ft,
online ár a kiadónál 3992 Ft,
ISBN 978 963 409 4173

* * * * * *
A könyv kiadói fülszövege

Adamikné Jászó Anna könyvének újdonsága, hogy feltérképezi, ismerteti és a retorika komplex módszerével elemzi Jókai novelláit. Jókai nagyon sok novellát publikált, terjedelmük vetekszik a regények terjedelmével.
A novellák tematikája változott az idő múlásával. A klasszikus (ókori) és az egzotikus témájú novellák – bennük a török és az orosz témájúak – az 1850-es években sorjáztak, az 1860-as években még megszülettek, de lassan elmaradtak, s velük együtt elmaradt a fennkölt stílus: az évek múltával mind a tematika, mind a stílus változott, egyszerűsödött. A kései novellák középpontjába Jókai a mindennapi emberek életét helyezte, s a rövid novellákból köteteket formált.
Jókai – mint egy jó riporter – mindenről értesíteni akarta olvasóit: az élet eseményeiről és olvasmányairól egyaránt. Ha egy izgalmas olvasmányra lelt, közvetítette, megformálta a hallott történeteket is szavakba foglalta.
Jókai nemcsak a legnagyobb regényírónk, hanem a legnagyobb novellistánk is. Ne felejtsük el Erdélyi János híres mondását: Jókai soha nem unalmas!